Vérszerződés

A ’90-es évek alkonya óta a nemzetiszocialista tevékenység megtorpanásának lehetünk tanúi, a zenekarok tekintetében legalábbis mindenképp. A Nemzetbiztonsági Hivatal áldatlan tevékenységének következtében sorra némulnak el az ellenállás hangjai. Azonban maradtak még a mai viharos időkben is olyanok, akik egyenes kiállással hirdetik a fehér büszkeséget. Az egyik dacos csapat a a zenekar frontemberével készítettem riportot.

- Először is, mikor és milyen körülmények között jött létre a zenekar?

- 1992-ben alakult a zenekar. Az alapító tagok közül már csak én vagyok a zenekarban. A körülmények elég kezdetlegesek voltak, mivel semmilyen tapasztalatunk nem volt zenekar alapítás terén, sőt a basszusgitárosunk, akit később gitárosunkként ismerhetett meg a közönség, akkor kezdett még csak gitározni tanulni. Ennek ellenére optimisták voltunk, úgy gondolom, hogy megérte.

- Politikai indíttatásból kezdtetek el játszani vagy inkább a zene szeretete volt a meghatározóbb?

- Természetesen a politikai indíttatás volt a döntő, bár a kezdeti felállásból csak ketten voltunk skinheadek. Emellett persze közrejátszott a zene, a zenélés szeretete is. Én akkor már évek óta foglalkoztam zenével, tagja voltam a városi fúvószenekarnak is.

- Vérszerződés… A legendát mindenkinek ismernie kell, aki magyarnak vallja magát. De a posztmodern idején, a XX-XXI. század fordulóján, mit akartok kifejezni a zenekar elnevezésével?

- Itt rögtön helyesbítenék is, hisz nem egy legendáról, hanem népünk történelmének egyik legmeghatározóbb eseményéről van szó. A név egyrészről egy visszacsatolás ehhez a nagyszerű történelmi eseményhez, és azt akarjuk kifejezni vele, hogy büszkék vagyunk őseinkre, azok tetteire, akik/amelyek örök példaként lebegnek a szemünk előtt. Folytatnunk kell az utat, amin Ők elindították népünket. Másrészről a Vérszerződés jól kifejezi azt a bajtársi kapcsolatot, ami mozgalmunkat jellemzi. Két ember egyfajta „testvéri kapcsolatba” kerül a vérszerződés által, és a „Testvér” megszólítás pedig nem egy új keletű dolog a mozgalmunkban.

- Milyen stílusirányzathoz sorolnád a zenéteket?

- Ez mindig nehéz kérdés számomra. Nagy vonalakban talán a hatecore irányzatba lehetne besorolni minket, de semmiképpen sem szeretnénk műfaji korlátok közé szorítani magunkat. Olyan dalokat írunk, ami a szívünkből szól, legyen az bármilyen stílusú is. Ez talán az új dalainkra jellemző a legjobban, mivel ezek között találhatóak a hatecore stílus mellett olyanok is, amik talán inkább a RAC stílusba sorolhatóak.

- Szövegeitek kizárólag Ti írjátok vagy külső „mentorok” is közreműködnek a zeneszámok összeállításában?

- Döntő többségében saját szövegeket zenésítünk meg, de kaptunk jó pár szöveget a Barátainktól is.

- Általában véve miről szólnak a dalaitok? Úgy sejtem nem magatoknak zenéltek, mint egyes, a nemzetközi pénzhatalom által a csillagos égbe emelt önelégült kozmopolita zenekarok. Kiket tartotok úgymond célcsoportnak?

- Dalaink politikai, hazafias, illetve mitológiai témákkal foglalkoznak. Természetesen első sorban nem magunknak zenélünk. Én úgy a saját zenekarunkat, mint a többi skinhead zenekart is, egyfajta propagandaeszköznek tartom, a Mozgalom talán leghatásosabb propagandaeszközének. Az elsődleges célcsoport az NS/skinhead mozgalom, a Bajtársainkat próbáljuk lelkesíteni dalainkkal, de a legjobban annak örülnénk, ha a zenénk minden fehér testvérünkhöz eljutna és felnyitná az agymosott tömegek szemét.

- A „mitológiai témák” megfogalmazás mögött, ha jól sejtem a kereszténység európai megtelepedése előtti pogány hagyományok és értékrend aktualizálása rejlik. Mindez inkább egy alternatív pillantás erejéig hat vagy a mindennapokra kiterjedően is gyakoroljátok?

- Több, mint egy alternatív pillantás, hisz engem nagyon foglalkoztatnak ezek a dolgok, próbálok minél többet megtudni róluk, ami által kialakult egy bizonyos fajta szemléletmód, vagy hívhatjuk vallásnak is. Így ez már a mindennapjaim része lett. Emellett, amennyire a lehetőségeim engedik, igyekszem is megtartani az ősi „pogány” szokásokat, ünnepeket.

- Mit gondolsz a vallási alapon történő megosztottságról? Kérdésem leginkább arra irányul, hogy a vallási politeizmust, avagy egyetlen vallás kizárólagosságra való törekvését tartod inkább létjogosultnak?

- Sajnos a valláskérdés állandóan problémát jelentett és jelent a mozgalomban. El kéne jutni odáig végre, hogy mindenki tiszteletben tarja bajtársa vallását, és ne akarja minden áron a saját meggyőződését ráerőltetni. Ez egyébként mindig a „keresztény oldal”-ra volt első sorban a jellemző, lásd pl. MNA, de mostanában is hallani itt-ott hasonló fennhangokat. Az ősi, úgynevezett „pogány” vallásokra egyébként sem az a jellemző, hogy rá akarnák erőltetni magukat más vallású emberekre, sokkal inkább egyfajta türelmet mutatnak a másik vallás irányába. Ez nem minden esetben igaz a kereszténységre, nem véletlenül kellett a fegyverek erejével ráerőltetni népünkre… Ettől függetlenül nekem az a véleményem, hogy azokat a pontokat kell keresnünk, amik összekötnek minket, és nem azokat, amik szétválasztanak. Ez igaz a mozgalom minden más területére is. Ha ezt el tudjuk érni, sokkal előbbre fogunk jutni harcunkban.

- Fellépéseket, koncerteket inkább önállóan szerveztek vagy tömörülések meghívását szívesebben fogadjátok?

- Mi nem foglalkozunk koncertszervezéssel, erre megvannak a megfelelő csoportok. Szívesen vesszük mindenkinek a meghívását, hiszen minél több lehetőségünk van fellépni, annál többet tehetünk az ügyünkért. Én minden koncertet egy nyertes csatának tartok, amely egy újabb szög ennek a romlott rendszernek a koporsójában.

- Van/vannak olyan magyarországi NS csoportok, vagy nemzetközi szerveződések, amelyekhez közelebb álltok, illetve támogattok?

- Minden csoportot, illetve szervezetet támogatunk, akik a közös ügyért harcolnak Magyarországon és világszerte egyaránt.

- Akadt már problémátok a sokat emlegetett és átkozott Nemzetbiztonsági Hivatallal, illetve a liberális „állam” egyéb hatóságaival?

- Igen, többször is, bár az esetek többségében soha sem szemtől- szemben. Az már régóta érezhető, hogy a „Nagy Testvér” folyamatosan figyel minket, és ezt alkalmanként bizonyos eseményekkel, jelekkel a tudomásunkra is juttatja, hogy „nehogy már jól érezzük magunkat”. Itt vannak például a koncertbetiltások, amiből legutóbb zsinórban kettő is kijutott. Ha külföldre megyünk zenélni minden alkalommal „kiszúrnak” minket a határon, kifelé és befelé egyaránt. Ilyenkor minimum egy óránk az „ördögé”, amíg átvizsgálják a kocsinkat, a csomagjainkat, meg elvégzik a papírmunkát. Volt arra is példa, hogy egy szlovákiai fellépésre igyekezvén 4 órát kellett a határátkelőn várakoznunk /magyar oldalon!!!/, majd éjfélkor, mikor már a szlovák rendőrség megtalálta és betámadta a koncertet tovább mehettünk volna. Ezt aztán még mindig tudták fokozni azzal, hogy a nyáron nem engedtek be minket Svájcba, ahova szintén koncertezni indultunk. Több órás várakozás, motozás, átvizsgálás, illetve kihallgatás után vissza kellett fordulnunk, illetve egy évre ki is lettünk tiltva Svájcból politikai nézeteinkre hivatkozva. És még folytathatnám a buktatók sorát. Persze ahogy a mondás tartja, minden rosszban van egy kis jó is. Nos, ezek a dolgok csak erősítik bennem a hitet, hogy jó úton járok. Ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz!

- Ápoltok szorosabb kapcsolatokat külföldi NS zenekarokkal? Gyakran kaptok meghívásokat külföldi fellépésekre?

- A legemlékezetesebb talán a tavaszi „Death to S.H.A.R..P.!” turné volt, mikor is Jonesy-val, az English Rose énekesével egy hat állomásos Európa turnét bonyolítottunk le, melynek helyszínei Szlovénia, Belgium, Olaszország, Franciaország, Magyarország, és Anglia volt.

- A kilencvenes években Európa szerte és talán az egész fehér világban tapasztalható volt egy nemzetiszocialista előretörés, ami mára defenzívába ment át. Úgy a zenekarok, mint a szerveződések, társadalmi csoportosulások tekintetében. Véleményed szerint ez minek tudható be, továbbá mit gondolsz, visszafordítható folyamatról van szó?

- Én ezt semmiképpen nem nevezném defenzívának, bár talán a hazai körülményeket tekintve annak tűnhet a dolog. Valóban volt egy szemmel láthatóan nagyobb fellendülés a ’90-es évek elején, de ez úgy gondolom, hogy a kommunista blokk területén bekövetkező „rendszerváltozásnak” tudható be. Mivel egy kicsit szabadabb lett a légkör az NS mozgalom is jobban tudott terjeszkedni, emellett a médiában is nagyobb visszhangja lett a dolgoknak. Persze a visszarendeződés hamar megtörtént és ez által a mozgalom ismét nehezebb helyzetbe került, de azt gondolom, hogy ugyanolyan intenzitással működik, mint pl. 12 évvel ezelőtt. A lehetőségek persze egyre jobban beszűkülnek, de azt gondolom, hogy a még meglévők maximálisan ki vannak aknázva. Ha pedig a mozgalom létszámára gondolsz, és itt most csak a hazaira gondolok, valóban kevesebben vagyunk, mint évekkel ezelőtt, de ennek pontosan tudjuk az okát, emellett pedig azt mondom, hogy a „töltelék Bajtársakért” nem kár. Akik már most megfutamodtak, azok a csatatéren is hátba lőttek volna, úgyhogy talán jobb is így.

- Térjünk vissza a Vérszerződéshez. Az utóbbi koncerteken hallhatott a közönség új számokat is. Mikor jön ki a következő korong és tudjátok már, mi lesz a címe?

- Mire ez a riport megjelenik már hozzá lehet jutni az új albumhoz. Rá fogtok ismerni…

- A hazai nemzetiszocialista zekekarok körében szokássá, helyesebben kényszerűséggé vált, hogy albumaikat önerőből, szerzői kiadásként adják ki. Ha jól tudom, Ti is így dolgoztok. Nem próbáltátok még a kapcsolatokat felvenni, hazai vagy esetleg külföldi lemezkiadókkal?

- Nézd, ez nem biztos, hogy baj. Kezdve azzal, hogy Magyarországon nincs egyetlen NS kiadó sem, így nem is nagyon van hova fordulni. A külföldi kiadókkal lehet tárgyalni, de nem biztos, hogy bevállalják egy magyar nyelvű album kiadását, vagy ha megy is a dolog, akkor is körülményes a lemezeket a hazai közönséghez eljuttatni. Annak meg nem látom értelmét, hogy pl. angol nyelven jusson hozzá a magyar közönség a lemezhez, mert a dalok hozzájuk (is) szólnak, úgyhogy érteniük kell a szövegeket, meg hát magyarok vagyunk, első sorban magyarul kell énekelnünk. Persze nehéz előteremteni az anyagiakat egy lemez kiadására, de azt gondolom, hogy nem lehetetlen feladat, sokunknak sikerült. Áldozatokat mindig is kell majd hoznunk, akár anyagiakat is. Sajnos sokan még mindig azt hiszik, hogy a zenekarok dúskálnak a pénzben, és hogy mi abból élünk, ami a lemezekből „befolyik”. Nos, akkor ki is kell ábrándítanom ezen embereket, mert ebből a pénzből mi magunkra még soha nem költöttünk, általában még egy gitár húrra sem. A pénzt minden esetben a következő albumba forgatjuk vissza, emellett pedig mindannyian dolgozunk a megélhetőségünkért /Mivel hallottam már sok mindent egyes zenekarok „tarifájáról” ezt csak a saját nevünkben mondom, de bizton állíthatom, hogy meg még senki nem gazdagodott ebből./ Sok vád érte már a zenekarokat, hogy miért ilyen „drágák” az albumok, és miért nem lehet olcsóbban hozzájutni? Bár az úgy-nevezett „divatzenekarok” albumai még mindig kétszer annyiba kerülnek, mint a mieink, a fent említett visszajelzések miatt a következőt határoztuk el. Az új cd-hez olyan áron lehet hozzá jutni, amilyen alacsony áron még nem lehetett hazai skinhead zenekaréhoz. Ezzel az a célunk, hogy minél több Bajtársunkhoz eljuthasson a zenénk és, talán így az elejét tudjuk venni annak a „cigánykodásnak” is, hogy az emberek az Internetről töltögessék le az albumokat, vagy másolt formában járjon kézről kézre.
Egyébként folynak tárgyalások az új albumot illetően egy külföldi kiadóval, akinél angolul jelenne meg, hogy üzenetünket még több Bajtársunkhoz el tudjuk juttatni világszerte. De emellett kapható a magyar nyelvű album is és ez a legfontosabb.

- Kitartásotokhoz gratulálok, és további sok sikert kívánok a folytatáshoz!

Tizennégy