Sons of Europe részletes koncertbeszámoló (NS Revolt)

 
A harmadik egymást követő évben Magyarország volt a házigazdája a "Sons of Europe"-nak, ami az egyik legnagyobb fesztiválja a WP zenéknek az egész világon. Rekord számú együttes volt a koncertplakáton, ezért úgy gondoltam, hogy ellátogatok a koncertre és a gyönyörű Budapestre. Az utazásom augusztus 28.-án egy nagyon korai órákban kezdődött meg egy, egy órás közvetlen repülőúttal a szófiai repülőtérről. A magyar házigazdák már vártak rám, s a bajtársak házában eltöltött rövid pihenő után lementünk a városba, ahol találkozunk a többi sráccal, akik már megérkeztek Budapestre Európa több részéről is. Ebéd után a mi nemzetközi csapatunk (Bulgáriából, Oroszországból, Horvátországból, Spanyolországból, Franciaországból és persze Magyarországról) elindult várost nézni. A meleg idő ellenére örültünk, hogy láthatjuk a Parlamentet, a fehér hidat a Dunán (Erzsébet-hídra gondolhatott – a fordító) és a többi nevezetességet. A kora esti órákban hivatalosak voltunk egy kis magán koncertre, ami egy kocsmában volt megrendezve a belváros mellett. A buli, amolyan bemelegítés volt a másnapi fesztiválra, és olyan bandák játszották legjobb szerzeményeiket, mint a Fehér Törvény, Voice of Justice, Utolsó Védvonal. A figyelmemet az utolsó zenekar kötötte le (angolul a neve: Last Defending Line – Utolsó Védvonal – a ford.) az ő keményebb RAC zenéjükkel (egy kis metál/HC beütéssel) akik hamar igen ismertek lettek a hazai körökben. Az ő fellépésük után a különleges vendégtől, a Kolovrattól volt egy pár szám, később csatlakoztam hozzájuk én is mint énekes, de a hangom nagyon szar volt a sok sörtől amit megittam, szóval ez egy szar előadás volt, de köszönöm Istennek, hogy a közönség is ivott rendesen, és senki (remélem) nem emlékszik már erre a jelenetre – haha.

A bulinak olyan éjfél körül lett vége, nagyon fáradtak voltunk és csak a vendéglátónk házába szerettünk volna visszamenni (Zozó, köszönjük a vendégszeretetet testvér) aludni egyet a nagy buli napja előtt.

 

A következő napon, néhány óra alvás után elmentünk a buli helyszínére kora délután. A hely nagyon okosan lett kiválasztva, a koncert helyszíne ugyanis egy nagy raktár épületféleségben volt néhány nagy belső térrel. Az épület körül, mint más hasonló esetekben, a ZOG teljesen láthatatlan szemei és bábjai voltak a rendőrségtől. A buli biztonságiainak ellenőrzése után beléptünk a csarnokba és kb. 16:30-kor elkezdődött a buli, a Kolovrat zenészének egy balladájával. Évek óta arra vártam, hogy halljam ezt a dalt. Szláv nyelvet beszélő srác lévén, a korai éveiktől kezdve hallgatom ezt az együttest, és el tudom neked mondani bajtárs, hogy ez a zenekar nem csak nekem egy legenda, hanem egész Bulgária, és Kelet-Európa számára. Ez a szán nagyon rövid lett a koncert késése miatt, és még a másik balladát játszó (Steve a Section 88-ból) egyáltalán meg sem jelent. Tehát a második együttes a Vendetta volt Magyarországról. Ők egy órát játszottak a magyar rajongók örömére. Őket követte a Unit 88, egy fiatal csapat Angliából, néhány saját számot is eljátszottak csak úgy mint néhány Skrewdriver-t is, de hogy őszinte legyek nem tettek rá túl nagy benyomást, mert még sokat kell gyakorolniuk, hogy eljussanak egy jobb szintre.  A portugál Guarda de Horna szerepelt a koncertplakáton, de nem jöttek el Budapestre az énekes valami személyes elfoglaltsága miatt. Egy rövid kis szünet után, amiben én pólókat és Cd-ket vásároltam a csarnokban, ahol az összes cucc asztalokra volt kirakva, folytatódott a buli Németország legjobb Hate core együttesével, a Moshpittel. Valaki megszólalt és azt mondta nekem… „Ohh, a Mohspit fog játszani, ez egy mészárlás lesz”, és egy isten volt, rohadt jó. A Die Jungs nem mutatott könyörületet, és kiváló produkciót csináltak, és tényleg a „kibaszott hate core” hatalom buja hullámja ami egy olyan tömeget hoz össze a színpad előtt, mint a szellemi selejtek. Jól nyomták a fiúk, ez mindennek a teteje volt a HC rajongók számára.

 

A következő zenekar az ütemterv szerint a Faustrecht – a zenekar egy régi iskolai picsa mint én, várta…. És ők nem csalódtak bennem. Úgy tudom leírni a produkciójukat, mint ami teljesen professzionális és tele van szenvedéllyel és energiával. Ők voltak számomra az éjszaka legjobb bandája! Hajrá fiúk – a skinhead rock’n’rollod az ilyen zenekarok miatt él még mint a tiétek. Volt egy rövid beszélgetésem Michivel – a koncert előtt kértem, hogy nyomjanak le egy számot a legjobb albumukról, a Klassenkapf-ról. Csak tudni akartam, hogy ha szükségem erre a cd-re, akkor azt kérnem kell, mert a helyi rendőrség házkutatást tartott az egyik bajtárs házában és az összes Cd-t elkobozta. Hogy lehetnek demokratikus hatóságok Németországban, ha az úgynevezett szólásszabadságot cseszegetik.

 

A következő két zenekar a helyi Voice of Justice (őket hallottam már előző este) és az Archívum veteránjai voltak. Én már nagyon fáradt vagyok (olyan éjfél körül járhatott) és kimentem a csarnokból egy kis friss levegőt szívni, sörözni és beszélgetni az európai bajtársakkal, akik közül többen már kűzdöttek az alkohollal (haha) és volt egy kis szunyókálás a csarnok körül. Visszamentem, hogy megnézzem az olasz Ultima Frontiera-t akiket nagyon szeretek. Első osztályú volt. Olyan 100 olasz buzdította őket, akik fasza hangulatot csináltak a fellépésük alatt; táncoltak, éljeneztek minden számukra. Bellissimo ragazzi!!! (Gyönyörű, fiúk – a ford.)

 

Több mint egy órával később őket a Kolovrat váltotta a színpadon, s ezúttal teljes felállással bömböltetik a rockot. A banda 25 számot játszott, régieket és újakat egyaránt, valamint sok feldolgozást is (Skrewdriver-t, Landser-t, Brutal Attack-ot, stb.) egy pár nyelven – németül, angolul és csehül is, a Narodny Odpor-os (eredeti írásban: Národný Odpor, ami magyarul: Nemzeti Ellenállás – a ford.) srácok örömére. Nagyon szenvedélyes a az orosz horda előadása, de szerintem több élő bulira lenne szükségük, hogy hallják a hangukat, és akkor stúdióhangzás jellegű minőség is hallható tőlük. És mikor olyan hajnali 5 óra körül már a közönség 90%-a elment haza, akkor foglalta el a helyét a WP fesztivál-maraton utolsó bandája a színpadon. A Fehér Törvény úgy zúzott a buli biztonsági emberei kis csoportjának, mintha 1000 embernek játszanának. Egy nagyon szuper zenekar, egy nagyon szuper fellépés, de reggelre már erőtlenül egy széken ülve bíztattam őket a színpap mellől – hahaha. Ez volt a tökéletes befejezése ennek a nagyszerű koncertnek. Biztosan egy felejthetetlen este lesz azoknak a fiúknak és lányoknak, akik majdnem minden európai fehér országból érkeztek.  Éljenek ők, és az összes zenekar akik lenyomták ezt a 14 órás bulit! Külön köszönet Norbertnek a rengeteg nagyszerű együttes meghívásáért , a spanyol, francia, holland, orosz, horvát és magyar bajtársaknak az együtt közösen eltöltött időért. Végül, de nem utolsó sorban Lenanak és Antonnak a fotókért. Remélem mindannyiukat újra látni fogom mihamarabb! Éljenek Európa anyaországai!

 

NS Revolt | Eredeti itt: http://revoltns.blogspot.com/2009/09/sons-of-europe-gig-report.html

 

Fordította: Blasio

Koncertösszefoglaló a 2009-es Sons of Europe-ról(werwolf skinhead webzine)
 

Csütörtök délután érkeztünk meg. A késő délutánt és az estét Budapest belvárosában töltöttük nézelődéssel. Péntek reggel találkoztunk a magyar bajtársakkal/szervezőkkel, és csatlakoztak hozzánk a spanyol bajtársak is, így indultunk felfedezni a várost. Azzal kezdtük, hogy meglátogattuk a Hősök terét, ami a magyar nacionalizmus jelképe, s ahol évente megrendezésre kerül a Becsület Napja megemlékezés, aztán megnéztünk egy Erdélyi vár másolatát (Vajdahunyad vára), amely azé az úriemberé volt, aki megállította a török támadást, és így ez a vár a külföldi megszállás elleni harc szimbóluma lett. Megkóstoltunk finom helyi specialitásokat, majd folytattuk a túrát. Ellátogattunk a Parlamenthez, ahol az 1956-os forradalom elesettjeinek a sírját is megnéztük.

 

Ezután este hétkor találkozunk Budapest belvárosában egy magánjellegű koncerten, amelyen a híressé vált Voice of Justice és Fehér Törvény zenekarok játszottak. Ezen a remek estén készültünk a szombati nagy koncertre.

 

Egy kicsit nehezen ébredtünk, de azért megkajáltunk a spanyolokkal, és irány a koncert(helyszín). Ott találkoztunk a magyar, orosz, német, olasz, szlovák, osztrák, lengyel, horvát és bolgár srácokkal. Aztán már csak 13 órányi zene maradt hátra, igen, 13 órányi!!!

 

Mellesleg, a koncert bajtársi légkörben zajlott minden konfliktus nélkül!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek és a különböző csoportoknak, hogy sikerült összehozniuk ezt a zenei maratont.

 

Wewolf Skinhead web’zine  |  Eredeti itt: http://werwolfwebzine.hautetfort.com/

 

 

Fordította: Blasio

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.