Arrow Cross – Self titled

Pár éve egy külföldi oldalon fedeztem fel ezt a számomra ismeretlen formációt. Bár a név alapján (Nyilaskereszt) rögtön felfigyeltem rájuk egészen mostanáig nem sikerült megszereznem a lemezt. Ebben persze közrejátszott az is, hogy a Véres Kard válogatásainak köszönhetően újra előtérbe került a zenekar, és így elhatároztam, mindenképp megszerzem a korongot.

A francia Streetfighting records gondozásában jelent meg a kiadvány igényes színes (belül fekete-fehér) szövegkönyvvel. Az egész megjelenés a Hungarista Mozgalomnak állít emléket hasonlóan a Vádló Bitófákhoz. Ennyit a külsőről.

Magáról a formációról még annyit, hogy kis hazánkban ismert zenészek alkotják a bandát, de hogy kik ők, az legyen meglepetés.

A zenéről csak annyit, hogy szimpla RAC zenéről van szó. Itt nincsenek balladák, vagy kemény zúzások. De nincs is rá szükség. Szinte végig ugyanazt a tempót követi a lemez ami egyrészt nagyon jó másrészről viszont sajnos egy idő után elég monotonná válik a dolog.

A szövegkönyvet böngészve elég könnyen rájöhet mindenki, hogy elsősorban külföldre szánt anyagról van szó (minden dal angolul hangzik el). A megfogalmazás radikális, de nem primitív és különösen nagy fegyvertény, hogy magyar szemszögből tálalják a mondanivalójukat.

Paul Burnley (No Remorse) „We fly the Swastikájával” kezdenek a srácok persze a szöveget átírva „We fly the Arrow Crossra”. Aztán jön a „Send’em back!” ami a színes bevándorlásra ad egyértelmű megoldást. A „Communism is jewish!” természetesen a zsiványok és a kommunizmus kapcsolatára utal. Negyedikként pedig a „Black metal… „nazi”” folytatja a sort. Bár én személy szerint nem vagyok BM ellenes, mégis azt kell mondanom, hogy ezzel a számmal igen csak leszedik a keresztvizet a stílus képviselőiről (hozzáteszem teljes joggal). Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világ „nagy sztárjait” sem, így a „Michael Jackson” (nemzetközileg elismert pederaszta) méltó himnusza lehet a szétesőben levő „zenésznek”. Komolyabb vizekre evezve Israel tevékenységét éneklik meg nekünk (Death to Israel), csakhogy semmi kétségünk ne legyen afelől, milyen rendkívüli néppel állunk szemben. A korong felénél megemlékezés az EU előnyeiről és igazi céljairól(E.U. No thank you!), majd ismét egy kis történelem (Forever despised) a kiválasztottak múltjának áttekintésével. A múlt és jelen után természetesen a jövőbeni célok megfogalmazása és egyúttal hitvallás (We believe) a jövőre nézve. A multikulti-ra reagálva született a „Mud Shark”, ami azokról a fehér nőkről szól, akik feketékkel „randizgatnak”. Az iszlám a béke vallása mondják sokan, de a zenekar nem tartozik ezek közé. Hasonlóan a második nótához; menjenek haza, és ott robbantsák fel magukat. A „Mohammad Go!” után egy rövid figyelmeztetés, miszerint a vörösök továbbra is köztünk vannak (The reds aren’t dead). Majd zárásként a „Gipsy plague” ami igen, jól gondoljátok a cigánykérdéssel foglalkozik.

Rejtett bónuszként pedig meghallgathatjuk a „Michael Jackson-t” magyar szöveggel. 

Az album jól sikerült, talán lehetne egy picit változatosabb, de különösen a szövegeknek köszönhetően hamar a kedvenceim közé került. A zenekar egyébként befejezte a második album felvételeit, ami „The greenshirts rise again” címmel jelenik meg hamarosan.

„Very good European Hatecore/RAC.”        Final Stand Records

Beszerezhető: NSM Records, Final Stand Records. Ára: 14$. Hossza: 52:06 perc.

Dalcímek:

01.  We fly the Arrow Cross

02.  Send’em back!

03.  Communism is jewish!

04.  Black metal… „nazi”

05.  Michael Jackson

06.  Death to Israel

07.  E.U. (No thank you!)

08.  Forever despised

09.  We believe

10.  Mud shark

11.  Mohammad Go!

12.  The reds aren’t dead

13.  Gipsy plague

DaveY