Felkavar a szél

Angol terror 1920-ban

Felkavar a szél, ezt bizony meg kell támogatni egy mozijeggyel.  Az angol Ken Loach az IRA-nak szobrot állító filmje nyerte - megérdemelten - a tavalyi Cannes-i fesztivál fődíját, az Arany Pálmát. Anglia ugyan hőbörgött kicsit az angol megszállók írországi kegyetlenkedéseit plasztikusan a képükbe vágó film láttán, de azért a bibsikkel szemben nem ordítoztak antianglicizmusról és nem indítottak kampányt ellene.

Loach brit létére az IRA mellett foglal állást és egyértelműen tiszteleg az ír hazafiság előtt, ám ez, szemben a zsidó 300-al, nem von le a történelmi hitelesség és a magasszínvonalú szórakoztatás értékéből, hiszen tényeken alapul. Amolyan realista fikció. Eredeti környezet, eredeti ruhák,  egyenruhák és hangulat, nagyszerű operatőri munka, a zöld sziget és lakói hangulata szinte tapintható.

Az IRA visszavág

A Felkavar a szél nem feledkezik meg a konfliktus írt írrel is szembe állító, a Függetlenségi Háború után az 1922-23-as Ír Polgárháborúhoz vezető vonatkozásairól sem, angolul tudóknak (ha a feliratos verziót választják) pedig nagy élményt nyújthat a kiváló színészek által használt, a brittől és az amerikaitól  markánsan eltérő ír angol. A főszereplő, Cillian Murphy már évek óta nemzetközileg jegyzett sztár, és bár Amerikában, ahol persze kommersz produkciókban is felbukkan, milliós gázsikat tesz zsebre, több kollégájához hasonlóan - pl. Colin Farrel - mai napig haza-hazalátogat, hogy részt vegyen kisebb költségvetésű ír produkciókban (lásd csupán a kitűnő, 2004-ben készült komédiát, az Intermission-t).

Orla Fitzgerald (Sinead) és Cillian Murphy (Damien)

A konkrét sztorit nem lőjük le, legyen elég annyi, hogy lám, vannak még a hagyományos értékeket magasztaló alkotások a filmiparban is. Irány a mozi.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *