Magyar skinheadmozgalom rövid története

Hazánkban az első skinheadek a nyolcvanas évek elején jelentek meg. A "szabad" nyugatról beszivárgó külsőségeket már ekkor elkezdték nemzeti tartalommal ötvözni, noha különösebb ideológiai háttér még nem volt a kibontakozó mozgalom mögött. Az első kopaszok eszmeiségére a fokozott rendszerellenesség, a kommunizmus és Trianon elutasítása valamint a két háború közötti kor hagyományaihoz való visszanyúlás volt jellemző, de természetesen a legnagyobb kisebbség viselt dolgait sem hagyták szó nélkül .Ezt a korszakot olyan zenekarok fémjelzik, mint a MOS-OI, az OI-KOR, vagy (1986-tól) az Egészséges Fejbőr, majd később a Nemzeti Front, a Ballagó Idő, a Független Adó és a Magozott Cseresznye. Kezdetben néha még a Petőfi Csarnokban és más állami intézményekben is fel-fel tüntek különböző skinhead bandák, de később a rendszer mégis észbe kapott: ez nem egyszerű szubkultúra, hanem jóval több és ránézve jóval veszélyesebb annál. Így megindult a napjainkig is tartó kirakat-perek hosszú sora. A kisebb-nagyobb utcai csetepaték résztvevői mellett természetesen a zenekarok tagjai is sorra kerültek, több-kevesebb börtönbüntetéssel ismerve el munkásságukat. A mozgalom az üldözések ellenére mégis gyarapodott (vagy talán éppen azért), a zenekarok 1989-90 táján már akár 2-4000 ember előtt hírdették az igét, s a különböző jobboldali szervezetek megmozdulásain is számos kopasz volt jelen.

A gengszeterváltástól a mozgalom szakadásáig (1990-1995)

A komunizmus (látszólagos) bukásával megszünt az az öszetartó erő, amely a világot más-más szemmel látó kopaszokat addig összetartotta. Addig a magukat egyszerűen csak "skinheadnek" vallók békében megfértek a hungaristákkal, nemzetiszocialistákkal és más irányzatok képviselőivel. A szakadásra 1994-95 táján került sor. Ekkorra jelentek meg a hitelüket egyre jobban elvesztő "rendszerváltó" pártok mellett a különböző hungarista, nemzetiszocialista elvek mentén szerveződő kisebb-nagyobb csoportosulások, mint pl: a Magyar Nemzeti Arcvonal, amely az indulásnál nagyban támaszkodott a skinheadek alkotta tömegbázisra. A skinhead társadalom ezen részére az ekkortájt induló Archívum, Vallhalla, Vérszerződés, majd később a Nimród és más zenekarok zene és szövegvilága hatott leginkább. Az addig egységesnek mondható mozgalom két nagyobb részre szakadt: "nemzetiekre" és "nemzeti szocialistákra". A szakadást különböző személyes ellentétek is mélyítették, így a két oldal sokáig szóba sem állt egymással, mit sem törődve a közös ellenséggel és a közös célokkal.

Az Arcvonaltól a Vér és Becsületig (1995-2001)

A "nemzetiek" a Kisgazdák és az alakuló MIÉP, a "hungaristák/nemzeti szocialisták" pedig az MNA, a Blood & Honour Hungária (1998-tól), a Hungária Skins vagy a BHS bázisát gyarapították. A rendszer válasza sem késhetett sokáig: megalakult a Szabó Albert nevével fémjelzett MNSZ (Magyar Népjólléti Szövetség), melynek célja a sorok megbontása, az ideológia vizezése és a mozgalom lejáratása volt. Szabó azonban néhány év ténykedés után nyomtalanul eltünt a közéletből (és hála az égnek: az országból is), s felbomlott szervezetének kiábrándult tagjai vagy letették a lantot, vagy pedig az MNA és más szervezetek sorait erősítették.

Az MNA működése az 1999-es Becsület Napjával érte el tetőpontját. Györkös István több mint ezer ember előtt tartott beszédet a budavári Kapisztrán téren, majd este az angyalföldi Viking Klubban (ma már lakópark van a helyén...) legalább 800 fő hallgatta a fellépő hazai és külföldi zenekarokat. A koncertnek azonban rendőrroham és utcai hajtóvadászat lett a vége, több bajtársat elvittek majd elítéltek, néhány külföldit és elszakított magyart pedig kitiltottak az országból. Ezek után a rendezvények kivitelezése (ami addig sem volt éppen egyszerű) tovább nehezedett, majd az Arcvonalon is a bomlás jelei kezdtek mutatkozni (2000). 2001-ig több csoport vált ki, miután a vezetőség szembehelyezkedett a mozgalom gerincét adó skinheadekkel.

Az alakulástól a közhasznúságig (2001-2002)

A Vér és Becsület Kulturális Egyesületet (eredeti nevén: Vér és Becsület Ifjúsági, Kulturális és Hagyományőrző Egyesület) a Magyar Nemzeti Arcvonalból kivált tíz budapesti és békési skinhead alapította 2001. január 5-én, egy csepeli koncert után. Az elnevezés egy 1985-ben megjelent lemez címére utal, így a névválasztással a néhai Ian Stuart Donaldson (1957-1993) angol rockzenész, a Skrewdriver nevű kultikus skinhead zenekar dalszövegíró-énekese előtt is tisztelegtünk, aki ezen a néven egy máig működő, világszerte elterjedt mozgalmat is létrehozott, mely a fehér népek egymás kölcsönös megbecsülésen alapuló összefogásáért harcol a kultúra eszközeivel. E mellett nevünk a magyar népközösséghez (nemzethez) való hűséget, (Vér), és a keresztény erkölcsi értékrend gyakorlati megvalósulását (Becsület) is hivatott kifejezni.

Nehéz kezdet (Becsület Napja, 2003)

Ősszel elhatároztuk, hogy 2003 februárjában mi rendezzük a Becsület Napját, méghozzá Budapesten, lehetőleg a várban, mivel az MNA, - mely a megemlékezéseket 1997 és 99 között magas színvonalon bonyolította - már egy ideje letett erről. Eme döntésünkkel vette kezdetét kálváriánk. A gyülekezés és véleménynyilvánítás a rendszer hűséges támaszait (pl. Fiatal Baloldal, Kendermag Egyesület, Homoszexuálisok, stb) magától értetődően megillető alkotmányos jogáért nekünk igencsak meg kellett küzdenünk, nem tartozván a felsorolt kedvezményezett csoportokba. 2002 október 15-én adtuk be az első rendezvény-bejelentést e témában. Ezt október 17-én rutinosan utasították vissza azzal, hogy a vár egész területén - micsoda véletlen - épp február 7. és 16. között tart rendezvényt a Budai Művelődési Ház. Október 21-én annyival egészítettük ki a bejelentést, hogy a jelzett helyszínen és útvonalon de február 1-én tartjuk a rendezvényt. Ezt alaki hiányosságokra hivatkozva utasították el 24-én. Nem vitatkoztunk, harmadszor is újrakörmöltük a bejelentést, melyet 27-én adtunk be. A törvényes határidőn (a bejelentés vételétől számított 48+24 óra) belül nem érkezett ellene kifogás, így nyugodtan ültünk a babérjainkon és készülődtünk a rendezvényre. Minden különösebb esemény nélkül telt el két hónap, amikor a Népszabi ("nehéz meglenni nélküle") szilveszteri számában megfújta a riadót: karácsony körül Sződligeten a kultúrházban mindenféle neonáci meg skinhead zenét hallgatott, meg jól érezte magát meg, meg... oh, borzalom, stb. A gépezet beindult: az egész sajtó tele lett velünk (nekünk meg a sajtóval). Az azóta tiszteletbeli tagunkká dicsőült Tóth András leskelődőket (NBH & Co.) felügyelő államtitkár is rögtön roppant veszélyes összeesküvések és egyebek nyomára vélt bukkanni, édes anyanyelvünket pedig a "mélykonspiráció" kifejezéssel gazdagította, (de mi azért szeretjük). Minden különösebb erőfeszítésünk nélkül - a "mélyen konspirálva" megtartott koncertet ugyanis nem mi szerveztük - az egész ország megismerte a Vér és Becsületet.

 (2003 február - 2005 július)

2003 február 15-én a Kossuth téren mutatkozott be az egyesület és szimpatizánsai a nyilvánosságnak. De mások is bemutatkoztak: a tér túloldalán az "örök áldozatok", mutatták ki foguk fehérjét, a beszédeket, de még a Himnuszt is zajongással, átkozódással kisérve (nekik nyílván nem jelent semmit). De provokációjuk pont az ellenkező hatást érte el: a rendezvény után még némely liberális újság is lehúzta őket, s a közvélemény végre szembesült valódi arcukkal (140 év úgy látszik nem volt elég erre). A mieink viszont az MNA-s időket idéző katonás rendben, fegyelmezetten, a túloldalt zajongó zsidó csürhével mit sem törődve emlékeztek Budapest védőire.

További rendezvényeink viszont már "eseménytelenül" zajlottak le, egyre gyérülő médiafigyelemtől kísérve (rájöttek, hogy az nekik nem bolt, ha minket mutogatnak, mert pont az ellenkezőjét érik el annak, amit akarnak). A 2003-as nagy port kavart Becsület Napja óta több sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött. 2004-ben a Hősök terén (egy hajdan liberális, ma "keresztény", holnap ki tudja milyen párt szánalmas jajveszékelése közepette) rendeztük meg ismét a Becsület Napját, több mint 700 résztvevővel, 2005-ben viszont már 1000 ember sorakozott fel a magyar hősök emlékműve előtt. A kezdetektől nagy hangsúlyt fektetünk nemzeti ünnepeink, történelmi évfordulóink méltó megünneplésére. Az 1848-as forradalom évfordulójára immár hagyományosan a Petőfi szobornál emlékezünk, március 14-én este. A Hősök Napjáról 2003-ban Szekszárdon, 2004-ben a Hősök terén, 2005-ben pedig a 32-esek terén emlékeztünk meg, míg október 23-át rendszerint a Corvin közben ünnepeljük. 2004-ben tartottunk első alkalommal Trianon megemlékezést, a megkapóan szép környezetben található zebegényi Trianon emlékműnél. 2005-ben az összefogás jegyében lemondva az önálló megemlékezésről a HVIM hagyományos felvonulásához társultunk, több nemzeti szervezettel karöltve, így több mint 6000 ember emlékeztette a megszállókat, hogy nem otthon vannak.

2004. január 18-án elindítottuk a Kis Olimpiában a Vér és Becsület klubbot (minden páratlan vasárnap délután), ahol színvonalas előadásokon épülhet mindaz, aki nem sajnálja rá az időt. Eddig Dúcz László, Tudós Takács János és Z. Kárpát Dániel tartott nagysikerű előadásokat. De meghívtuk a Vérszerződés együttes énekesét is, hogy hivatásáról, mindennapjairól beszélgessünk vele. Volt több video vetítés is a klubban, mint a sokat szidott David Cole intrjú vagy Leni Riefensthal halhatalan műve, az Akarat diadala. A klub nem csak erre szolgál (július-augusztus hónapokban az előadások ugyanis szünetelnek), hanem egy hely, ahol rendszeresen találkozhatunk, építhetjük és erősíthetjük közösségünket.

Válaszolva a tagság és híveink részéről felmerűlt igényre, megalakult Természetjáró Csoportunk is a békési testvérek szervezésében (Kitörés emléktúra, Tavaszi Ébredés Túra, Verhovay és Szálasi emléktúrák, stb), ahol kicsi, de összetartó közösség formálódott a túrázás és a sport iránt elkötelezett fiatalokból.

A megkezdett munkát azonban nem folytathattuk, a hatalom közbeszólt, szúrta a szemét, hogy néhány magyar "összehajolt". Egyesületünk utolsó rendezvényére 2005 október 23-án került sor, a budapesti Corvin közben, a Pesti Srác szobra előtt, ahol hagyományosan minden évben ünnepelni szoktunk. A feloszlatás már karnyújtásnyira lebegett a fejünk fölött, mégis mindenki reménykedett, hátha a hatalom mégis tiszteletben tartja saját törvényeit és fennen hangoztatott elveit. Soha még VBKE rendezvényen ennyi szervezet nem képviseltette magát, mint ezen az utolsón. Talán az országhódítók is éppen ettől ilyedtek meg...

A Corvin közben a következő nemzeti szervezetek álltak üldözött testvéreik mellé: a Magyar Nemzeti Front, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Lelkiismeret 88 Csoport valamint a Hazáért Egység Mozgalom tagszervezetei. Megindító volt barátaink kiállása, amiért ezúton is köszönetet mondunk. A rendezvénynek azonban volt folytatása azután is, hogy a teret elhagytuk.Szabó Tamás  Dunakeszi város alpolgármesterét és a Front című nemzeti lap főszerkesztőjét eme bátor, hazafias kiállása miatt a nemzetidegen erők (MSZP, SZDSZ, FIDESZ) lemondásra szólították fel, némi zajos média-hisztéria kiséretében.

Október 27-én délután pedig elkövetkezett az, amit mindenki várt, mégsem számított rá senki... A bíróság a hatályos Alkotmányt, az Alkotmány Bíróság idevágó (a Párizsi békét értelmező) határozatait, az Egyesülési törvényt sutbadobva, a kollektív bűnösség benesi elvét alkalmazva (noha azt nem részletezte, hogy ki, kinek, mikor és miben okozott jogsérelmet) feloszlatta az egyesületet, jogerősen és visszavonhatatlanul. A magyarság ellenségei magukon kívül voltak az örömtől. Tóth András, a Gondolatrendőrség vezetője a demokrácia megmentőjének hamis pózában tetszellgett, s a sajtó még utolsókat rúgott belénk. "Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé" - mondhatnánk teljes joggal az evengéliummal, de nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Valami végetért, de azért a kóser pezsgőt még nyugodtan vissza lehet rakni jégre, csak egy szervezet oszlott fel, mi - és az eszme, amit képviselünk, - még itt vagyunk, és folytatjuk, amit elkezdtünk.

Voltunk, vagyunk, leszünk!