A Budapest Rádió – új nevén Pont FM – „Demokrácia Rt.” című adásában, hétköznap délutánonként „a rendszer könyörtelen és kíméletlen bírálóiként” ismerhettük meg a műsor, magát demokratának és liberálisnak valló vezetőit. Bár, természetesen nem a rendszert, tehát a demokráciát, és a liberalizmust bírálják, hanem csak annak – szerintük hiteltelen – képviselőIt. Ennek megfelelően sokat és sokszor kritizálják – tegyük hozzá, teljes joggal – a közéleti személyiségeket, minisztereket, államtitkárokat, Gurcsányt, Orbánt, vagy a képviselőket, vagy akár csak közalkalmazottakat, köztisztviselőket (mint például Aba Botondot, aki miután a BKV vezérigazgatói székéből sokmilliós végkielégítéssel távozott, rá néhány hétre újabb zsíros állást kapott, megint csak a közszférában).

Köntörfalazás nélkül, bátran hazugozzák le mindahányat és olvassák rájuk hazugságaikat. Gergényit a letagadott viperákért, és rendőri erőszakért, majd Demszkyt sem kímélik, aki mindezekért kitüntette őt, aztán jön Gyurcsány, aki minden baj kútfője, majd Orbán, aki az eseményeket meglovagolva, álszent módon a saját érdekében akarja kiaknázni mindezt. Teszik ezeket választékos, sokszor kifejezetten szórakoztató, éleslátó, szellemes stílusban. Azt hihetné a gyanútlan, felületes hallgató, hogy a szólásszabadság utolsó, még álló végvárát fedezte fel az éterben, és bármikor betörheti a stúdió ajtaját az ÁVH, hogy elhurcolja nyomorultakat. De legalábbis, tényleg furcsa, hogy napról-napra megszólalhatnak ma, amikor sokkal kevesebbért is, akár egész műsorokat, vagy szerkesztői, műsorvezetői stábokat tűntetnek el a süllyesztőben.

– Emlékezzünk csak az MTV „Éjjeli menedék” című műsorára, melynek egyetlen „bűne” az volt, hogy meg merészelte hívni az adásba David Irvinget! – Másnap már maga a műsor sem létezett, a „felelősök” is más kenyér után nézhettek, és az MTV stúdióiban még napokkal az eset után is, csapatostul meghívott zsidók, habzó szájjal ostorozták a megszeppent riportereket, és magát a közszolgálatiságot vonták kétségbe, amiatt, hogy ilyen skandallum előfordulhatott a „magyar” televízióban. A rémült médiavazallusok még csak annyi ellenvetést sem mertek tenni, hogy: „hiszen a felelősségre vonás megtörtént, a műsor megszűnt, a műsorvezetők szerkesztők repültek”. A zsidók, úgy látszik, szerettek volna még néhány nyilvános kivégzést, vagy legalább egy kis málenykij robotot, ki tudja.

Nos, nem véletlenül kanyarodtam el pont ebbe az irányba, mert egyvalamire tökéletesen megfelelő ez az összehasonlítás: világosan láthatjuk, hogy mit szabad, és mit nem!

Visszatérve a Demokrácia Rt-re, némi magyarázattal szolgálhat erre a nagy „szabadságra”, és „függetlenségre”, ha megfigyeljük, hogy a műsorvezetőknek semmilyen történés, vagy apropó nem lehet alkalmatlan arra, hogy a „holokauszt hatmillió áldozatánál” kössenek ki, vagy a magyarországi legendás hatszázezernél, vagy, hogy szajkózzák az „őrült nyilas tömeggyilkosokat”, a „náci háborús bűnösöket”, a „fasiszta pribékeket”. Így lesz aztán a judeo-liberális Gyurcsány-rezsimből fasisztoid, Orbán természetesen fasiszta, az Árpád-sávos lobogó – ha tetszik, ha nem tudomásul kell venni – hogy fasiszta jelkép, de, ha valamilyen okból Izrael külpolitikáját bírálják éppen; hozzá is teszik gyorsan, hogy Izrael fasisztoid állam(sic!). Adolf Hitlert rendszeresen gúnyolják, a Mein Kampf-ból kiragadott – szövegkörnyezetétől megfosztva értelmetlenné vált – félmondatok ostoba, infantilis boncolgatásával.

Mindeközben persze a nyílt hazugságtól sem riadnak vissza a jó entellektüelek, ha éppen arról van szó. A Becsület-napi megemlékezésről szólva kijelentik, hogy nevetségesen túlreagált műbalhéval állunk szemben, hiszen „bárki megnézheti az interneten a felvételeket, háromszáz hülye náci bohóckodik a Hősök terén”. Nos először is, egy tömeg nagyságának ránézésre való megítélésénél, valóban minden további nélkül tévedhet valaki akár százas nagyságrendben is. De, ha ez a „tévedés” körülbelül húsz százalékosra zsugorítja azt a bizonyos tömeget, akkor én hajlamos vagyok ezt inkább, – finoman szólva – úgy nevezni, hogy az illető valótlant állít. Arról már nem is beszélve, hogy a „független gondolkodóknak” tudniuk kéne, hogy eszménk igazságtartalmából semmit el nem vesz, vagy akár hozzá nem ad az a körülmény, hogy éppen mennyi a követője. Vagy, ha ezt nem így látják, és nézeteik szerint a mennyiség felülírja a minőséget, akkor nem is értem mi bajuk a Gyurcsány-rezsimmel, hiszen "azt választotta a tömeg nagyobbik hányada". Mielőtt valaki ezzel kapcsolatosan a választási kampány – azóta már mindenki számára nyilvánvaló – hazugságával érvelne; ugyanezt elmondhatjuk Orbánnal is, mert vagy ez, vagy az; e két alternatíva közül választ a nép, mindannyian tudjuk, hogy itt tartunk. Meglátásuk szerint egyébként a baloldal pontosan azért ragaszkodik Gyurcsányhoz, mert eddig csak a jobboldalnak volt „Führere” Orbán személyében, de most már nekik is van egy. (Persze, mindketten fasiszták.) Nem lehet könnyű ilyen fejlett igazságérzettel, egy ennyire szélsőségesen fasiszta országban vegetálni, mint Magyarország!

Mivel a műsor valamilyen szinten interaktív – SMS üzenetek küldésére is lehetősége van a hallgatóságnak – ezek szép számmal érkeznek is, köztük nem kevés bíráló. Az üzeneteket nagy többségében be is olvassák, majd „darabokra szedik azt”, természetesen akkor, mikor az írójának már nincs lehetősége reagálni az „okosságokra”. Mivel, lehetőségeinkhez mérten, szándékunkban áll némileg helyrebillenteni ezt az egyoldalú szólásszabadságot, most foglalkozzunk egy kicsit olyan felvetésekkel, amire semmiféle épkézláb magyarázattal nem tudtak szolgálni a műsor vezetői, és szerkesztői, de annál „ügyesebben” beszéltek mellé. Egyik hallgató például különösnek találta, hogy ezek a hiperéleslátással megáldott gondolkodók, akik olyan világosan diagnosztizálják a ma történéseit, és tárják fel hazugságait, hogyan hihetnek el mindent kritikátlanul, csaknem hetven évvel ezelőtti eseményekről, nevezetesen a „gonosz nácikról”? A kezdeti hümmögések után a válasz annyi volt csupán, hogy „miből gondolják egyesek, hogy bármiféle jogfolytonosság lenne az akkori, és a mostani hatalom között, tehát, ha ezek hazudnak, abból automatikusan az következne, hogy hazudtak az akkoriak is?” Ezen aztán szokásukhoz híven elröhögcséltek egy kicsit, még néhányszor felhorkantak a feltételezés abszurditásán, aztán elegánsan tovasiklottak. Magyarán, nem kevesebbet állítottak, mint, hogy Roosevelt, Churchill, Sztálin, és hasonszőrű korabeli politikustársaik, nem voltak hazugok, mindig csak az igazat mondták. (Hiszen, ha mégis elhagyta volna egy-egy hazugság valaha is az ajkukat, vajon nem az lenne-e a legkézenfekvőbb, hogy halálos ellenségeik – azaz a „nácik” – rovására tették volna azt?) De ide sorolhatjuk még akár Rákosi pajtást, vagy Kádár elvtársat is, mert érdekes módon, ezen politikusok között, akik között látszólag antagonisztikus világnézeti ellentét feszült, e tekintetben óriási és tökéletes konszenzus jött létre. Mint ahogy a jelek szerint feltétlen összhang alakult ki Rákosi pajtás, és a Demokrácia Rt. között is (e tekintetben). Rákosi pajtásról (és bátran mondhatjuk, a többiekről is) egyébként már mindannyian tudjuk, hogy mindenben hazudtak. Kivéve persze, ezt az egyet! Ez valószínű is. Nem is értem, hogyan vélhet itt felfedezni bárki bármiféle „jogfolytonosságot”, az igazmondó Sztálin elvtárs, Roosevelt, vagy Rákosi pajtás, és a hazug Gyurcsány között!

A demokrácia etalonjai egyébként, amellett, hogy kérlelhetetlenül utálják a hülyerohadtostobavérszomjasgyűlölködő nácikat, mégis felháborítónak tartják a Gyurcsány – Orbán konszenzust gyűlölettörvény ügyben. Ebben a szabadságjogok, és a szólásszabadság megsértését látják. Nézeteik szerint, "bármennyire is hülyék a nácik", nekik is joguk van a vélemény- sőt, még a gyülekezésszabadsághoz is! Aki ezt korlátozni akarja, az fasiszta. A „neonáci” tüntetéseket betiltani igyekvő, készülő törvény fasisztoid(!). (Mikor az ilyen nyakatekert és képtelen, minden józan észt nélkülöző végkövetkeztetéseket kiköpik, sokszor nem is tudja az ember, hogy sírjon-e, vagy röhögjön.) Nemes példának állították a hallgatóság elé az – amúgy is legendásan okos – amerikai embereket. Történt ugyanis, hogy amikor Chicago polgármestere betiltott egy neonáci megmozdulást, a chicagoi liberálisok ezrei vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak ez ellen. Mikor egy hallgató megjegyezte, hogy, bár igen szépen beszélnek arról a bizonyos szólásszabadságról, de igazából még egyetlen „nácit” sem hallott a műsorban, aki elmondhatta volna a véleményét, felháborodva közölték, hogy „ez lenne viszont a szerkesztői szabadság”. Az ő műsorukban egyetlen hülye náci sem fog makogni, és engedtessék meg nekik, hogy eldöntsék, kinek adnak szót, és kinek nem. Rendben van. Engedtessék! De akkor mi a probléma Gyurcsányékkal? Ők is csak el akarják dönteni, kinek adnak szót, és kinek nem. Gyakorlatilag, Rákosi pajtás után, most Gyurcsánnyal is tökéletes kohnszenzusra jutott a Demokrácia Rt, mert, hiszen ilyen értelemben Gyurcsány sem ellensége a szólásszabadságnak. Ő is nyilván támogatja, hogy mindenki szabadon elmondhassa a véleményét. (Máshol!)

De a legnagyobb ünnep mégiscsak a Holokauszt-emléknap volt a műsor életében. Végre köntörfalazás, és mindenféle nyakatekert csűrés-csavarás nélkül, egyenesen, célzottan és konkrétan lehetett egy teljes műsoridőt szentelni, a szívüknek oly’ kedves témának. Volt is ott minden: hű, meg ha, együttérzés, sajnálkozás, megrázó néma pillanatok, majd néha-néha egy-egy bírálóbb hangvételű SMS középkori sötét barbarizmusa feletti döbbent elképedés. Azt az egyet persze, valamilyen oknál fogva, sosem tolerálják a Demokrácia Rt.-nél, ha a zsidókat kritizálja valaki. Logikájuk szerint, lehet negatív észrevétellel illetni egy-egy zsidó személyiséget, vagy akár Izrael állam külpolitikáját (melyről egyébként is megtudhattuk, hogy fasisztoid) de innen odáig eljutni, hogy en bloc valaki a zsidókra nézve következtetéseket merjen levonni, ez körülbelül olyan, mintha valaki a Gyurcsány-rezsim garázdálkodását látva, azt mondaná, hogy „nahát, milyenek ezek a magyarok!” Akkor vizsgáljuk meg kicsit ezt az eszmefuttatást!

- Ha Európa és Amerika-szerte azt tapasztalná mindenki – függetlenül attól, hogy milyen nemzet szülötte –, hogy a magyar érdekekkel szembemenni nem lehet, azokat megsérteni tilos.
- Ha Európa és Amerika-szerte minden állam kormánya magyar befolyás alatt állna, a pénzügyi, a gazdasági, a kereskedelmi, a véleményformáló, tehát stratégiai üzletágakat, és a politikát is magyar érdekcsoportok uralnák, és irányítanák.

- Ha – előbb vázolt hatalmunknál fogva – történelmükből száműznénk a nemzeti sajátosságaikra, és nagyságukra vonatkozó információkat, ellenben kötelező tananyaggá tennénk gyermekeik számára Trianont, és a magyarság ellen az elszakított területeken és a csonka országban is elkövetett genocídiumot.

- Ennek megfelelően nem születne olyan hollywoodi szuperprodukció – hiszen Hollywood teljes egészében magyar kézben van – melyből kimaradhatna, melybe be ne csempésznénk a magyarsággal szemben elkövetett égbekiáltó igazságtalanságokat.

- Miközben kihasználva iszonyatos véleményformáló egyeduralmunkat, az adott nemzetek történelmének tragikus és hősi epizódjait feledésre ítélnénk – természetesen adott nemzeteken belül is – addig Trianon Múzeumot, és emlékművet állíttatnánk minden jelentősebb európai és amerikai városban, és elvárnánk, hogy vazallusaink – a magukat nemzetinek nevező bábkormányok – minden évben, megadott napokon, a lehető legmagasabb szinten képviseltessék magukat, és tisztelegjenek a magyarságon esett mérhetetlen bűnök emléke előtt.

Most csak néhány egészen nyilvánvaló dolgot ragadtam ki, olyanokat, amiket már csak a teljesen hülyék nem látnak, és – hely hiányában – itt még csak érintőlegesen sem foglalkozhatom igazán lényeges „magyarkérdésekkel”.

Nos, menyire húzhatnám a számat, ha mindezektől besokallva, egy német, vagy akár egy amerikai polgár hosszú-hosszú idő után azt mondaná, hogy „kezd tele lenni a hócipőm ezekkel a magyarokkal”?

Pedig egy nem is annyira elhanyagolható különbségről még szót sem ejtettünk: a mi történetünk igaz.

Egészében véve miről van itt szó? A Demokrácia Rt. műsorvezetői ebbe a „teljesen hülye” kategóriába tartoznának? De egyéb megnyilvánulásaikat figyelembe véve, azt hiszem ez kizárható. Ha én „üzemeltetném” a parlamenti demokráciát, és azt látnám, hogy az emberek kezdenek tömegesen kiábrándulni annak képviselőiből, vajon létrehoznék-e egy „szélsőközép”-et, akit ugyanúgy én rángatnék dróton, de a kiábrándult tömegek előtt mégis azt a látszatot kelthetném vele, hogy ez egészen más, ez szókimondó, becsületes, és kérlelhetetlen? A válaszom: nem! De én hungarista vagyok.

Most legalább három okot tudnék kapásból felsorolni, ami miatt valaki a zsidók szolgálatába állhat (ez esetben korábban a hülyeséget már kizártuk): a pénz, a pénz, no meg a pénz. Ja, és a negyediket majdnem elfelejtettem: ha az illető maga is zsidó…

Végvári Levente Attila

kitartas.hu