Újabb mérföldkőhöz érkezett a zsidó kárpótlások sorozata: most már a holokauszt túlélők gyerekei is kártérítést követelnek a német államtól a szüleiktől hallott rémmesék okozta lelki fájdalmakért.

A magukat "második generációs holokauszt túlélőknek" nevező felperesek a Tel Aviv-i bíróságon beadott keresetlevelükben azt állítják, hogy az úgynevezett holokauszt puszta ténye és a szülőknek a haláltáborokban átélt fizikai gyötrelmeit követő lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekből eredő maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a később született utódoknak is.

Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélőknek" is irracionális félelmük van az éhezéstől, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevő depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofőr a haláltáborba viszi őket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplő náci őrök farkaskutyáira emlékezteti őket.

Gideon Fisher izraeli ügyvéd ezért most azt követeli a német kormánytól, hogy Berlin fizesse meg a két hetente pszihológushoz járó zsidó ügyfeleinek az anyagi kiadásait a holokauszt dráma lelki feldolgozásából fakadó egyéb fizikai egészségkárosodás gyógyításával járó többi kórházi és orvosi költségekkel együtt - vagy utaljon át az ügyfelei részére 30 millió dollárt. Fisher ügyvéd véleménye szerint az egész világon 20 ezer körülire tehető a szülőktől örökölt holokauszt betegségben szenvedők száma. 

Fisher még a per előtt létre hozta a Fisher Fund nevű alapítványát. Utána az ügyvéd a saját alapítványának nevében kereste fel a 62 évvel a háború után Izraelben még mindig életben lévő 400 ezer holokauszt túlélő gyerekét, és a szülők jelenlétében személyesen beszélte rá őket az újabb kártérítési perre.

 
Baruch Mazor, Fisher barátja, üzlettársa és az alapítvány másik vezetője újságíróknak elmondta, hogy korábban tárgyalásokat kezdeményeztek a Tel Aviv-i német nagykövetséggel, de az Angela Merkel vezette német kormány nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre és kategorikusan elzárkózott az együttműködéstől is.

 
A II. világháború után az agyonbombázott, romokban heverő, nincstelen menekültekkel teletömött, megerőszakolt, kettészakított és katonailag megszállt Németország nyugati felének kormánya már az 1950-es évek legelején elkezdte a fiatal Izrael állam és a holokauszt túlélők részére a háborús kártérítési összegek folyósítását.

 
Az azóta eltelt több, mint 50 év alatt az NSZK és az újra egyesült Németország egymást váltó kormányai bizonyíthatóan 60 milliárd dollárt - független nemzetközi pénzügyi szakértők becslései szerint ennek közel a dupláját, kb. 100-110 milliárd dollárt - fizetett ki Izraelnek és a zsidó érdekvédő szervezeteknek a zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bűnök és a tőlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén.

 

Ez az óriási összeget egyedül Németország fizette ki (más államok, mint pl. Ausztria vagy Svájc külön fizettek), és ebben még nincsen benne az a 10 milliárd német márka (akkori értéken 5 milliárd 200 millió dollár) értékű kártérítés, amit a Schröder-kormány egy 1999 decemberében aláírt német-izraeli egyezmény keretében utalt át Izraelbe. Az akkori tárgyalásokon Izrael azt állította, hogy a német koncentrációs táborokat és a németországi holokausztot túlélő zsidó foglyok és kényszermunkások közül 2 millió 300 ezer ember még mindig életben van, így 2000 tavaszától kezdődően ennyi "volt náci rabszolga" után kapott Izrael újabb anyagi kárpótlást. 

 

2007. június 4-én Hal Turner amerikai rádióriporter a műsorában bemutatta, majd a rádió internet portáljára is feltette azt a vöröskeresztes dokumentumot, miszerint az úgynevezett holokausztnak a II. világháború alatt nem 6 millió, hanem 271.301 áldozata volt. Sem az ICRC (International Committee of the Red Cross, Nemzetközi Vöröskereszt) genfi főhadiszállásáról, sem a világ és az amerikai zsidóság pénzügyi és szellemi központjának számító New Yorkból, sem Izraelből nem érkezett cáfolat a nácik által a Vöröskereszt részére átadott és Turner műsorvezető közreműködésével a világon először publikált korabeli német adatokkal kapcsolatban.

 

Auschwitz áldozatainak száma a Francia Köztársaság hivatalos dokumentumai alapján (a háborús bűnök vizsgálatának intézete szerint): 8 millió. A francia Le Monde szerint (1978 április 20-án): 5 millió. Az Auschwitz-Birkenau-i gázkamra emléktábla szerint, amelyet 1990-ben a lengyel kormány eltávolított: 4 millió. Rudolf Hoess, az auschwitzi tábor parancsnokának kihallgatási jegyzőkönyve szerint: 3 millió. Yeduha Bauer szerint, aki a korunkbeli zsidóság történeti intézetének igazgatója a Jeruzsálemi héber egyetemen: 1.6 millió. A francia Le Monde szerint (1989. szeptember 1-én): 1 443 000. Raoul Hilber professzor, holokausztkutató és az Európai zsidóság megsemmisítése c. könyv írója, 2. kiadás 1988-ban: 1 millió 250 ezer. Lengyel tudósok szerint G.V. DPA - 1990 júliusi jelentés: 1.1 millió. Gerald Reitlinger, az Endlösung írója szerint: 850 ezer. 1989 őszén Mihail Gorbacsov kinyitotta a szovjet archívumokat, amelyek adatai alapján az auschwitzi halotti jegyzék nyilvánosságra került - a legfontosabb okirat: 74 ezer fő.

 

Ceterum censeo: a kommunizmus 100 millió ember haláláért felelős. 

 

GünterNet.hu (Jack's Corner nyomán)