Age Of Agony – War, Hate, Blasphemy

(2005)

Nem egy nagyon friss album a zalalövői death metal quartett első nagylemeze.

Kritikát ugyan írtak már róla, de szerintem nem ebből a szemszögből, ebből a megközelítésből.

Megpróbálok objektív maradni, bár ez kicsit nehéz lesz. Mivel a zenekart már 1999 óta ismerem. Akkor még Silent Agony néven működött a csapat. 2002-ben változtattak nevet és lett a banda Age Of Agony.

Kiadtak jó pár demo-t már, szerepeltek itt-ott válogatásokon, de az első album a War, hate , blasphemy csak 2005-ben látott napvilágot. Zenéjükben azért megőrizték aSilnet Agony-s dolgokat, mert ha jól emléxem még Silent Agony zenekar néven írták az „Age of innocence” vagy a „XIII Century” című dalaikat.

Stílusuk annyit változott a kezdeti időkhöz képest, hogy ami volt náluk némi dallamosság, slágeresség, az teljesen eltűnt. Csak semmi kommersz! Valahogy így lehetne jellemezni a zenéjüket. Nincsen fogós, esetlegesen dúdolható refrén, nincsenek hosszú, agyoncicomázott szólók, nincsen semmi romantika, csak erőszak, háború. A 2005-ös lemez hallgatása valahogy olyan hatást kelt az emberben, mintha egy nehézpáncélos csörtetne keresztül a szobán. A gyors daloknál gyorsít a tank, a lassabbaknál éppen emelkedőn megy felfelé… Az utolsó dal, „Winter (I die with you)” elején hallható könnyed gitárjáték ideje alatt van csak némi könyörület a lemezen.

A hangzás szerintem jó, igazi „oldszkúl” death metal hangulat. Mély zakatolás, gyors tempók, keményen az emberhez vágott, hörgött szövegek.

Nézzük sorra a dalokat! A szövegek véleményem szerint kiválóak.

Az első ópusz, a „Grey” a mai világ szürkeségét taglalja, eléggé komoly politikai töltettel.

Hajdanán minden másképp volt. Hajdanán nagyok voltunk és erősek, most meg vezet minket a Nyugat. Ilyesmikről szól a dal. Gyors, kíméletlen szerzemény, már az első 20 másodperce figyelmeztet, hogy mire számíthatunk a lemezen. Aki inkább dallamos, magyarnyelvű, énekelhető, és konkrétan fogalmazó zenéket kedveli, az nem biztos hogy Age Of Agony fanatikus lesz. Zakatoló halálfém árad a hangfalakból. Lui gitárján nyúlfarknyi, teljesen ehhez a műfajhoz illő szólók hangzanak el. Az énekes hangja sokat fejlődött az 1998-as első demó óta („Agony”). A ritmusszekció halálpontos. Mondjuk a tehetségükről élőben jó párszor meggyőződtem már.

A második dalban, az „Age of innocence”-ben szintén a mai világ a téma. Pontosabban a mai világban uralkodó társadalmi igazságtalanság, ahol a gazdag a jó, a szegény a rossz, a politikus a hős, a kormány az Isten, lehet hozzá imádkozni és akkor talán nem halunk éhen. A dal végén hangzik el, hogy ez azért mégsem az „ártatlanság kora”.

Az „Eternal” egy hagyományosan gonosz, elborult death metal téma. A szövegben kedvenc részem, az utolsó sor, melyben ez áll: „Az én hitvallásom a Sötét, az örök gyűlölet!”

Nagyszerű dal. Amikor megszereztem e hanganyagot, ennél a harmadik dalnál már teljesen biztos voltam benne, hogy a színvonal nem fog romlani. Három tízpontos dal után kezdett kikristályosodni bennem, hogy tényleg kicsit más irányvonalba mozdultak el a fiúk. Az általam ismert 2 dal, a már említett „Age of innocence” és a 4. dal a „XIII Century” is át lett alakítva kissé, ha emlékeim nem csalnak.

A XIII. Century egy blaszfémikus szerzemény, mely talán a kedvencem az albumról. Annak ellenére, hogy nekem semmi bajom az igazi kereszténységgel, és Krisztussal, nekem tetszik.

Fantasztikus dal. Sötét, gonosz, olyan dal, amire fel lehetne hajtani Salkaházi Sára szoknyáját! 

Az 5. dal, a „Bloody Pathways” egy skinhead-zenekar szövege is lehetne akár. Elindul a harcos, magányos farkasként öli az ellenségeket, harcol a Gonosszal. Aki mondjuk az Agony nézőpontjából nem hinném hogy a Sátánt jelentené.  Hős harcos, kemény mint a szikla és megy, csak megy a „véres ösvényeken” és addig harcol, amíg dobog a szíve… Értelmezésem szerint erről szól a dal. Szintén tökéletes kompozíció.

Egy különös dal következik, melynél először tanácstalanul törtem buksim, hogy ugyan már, ki a fene az az Adonai, akit „hatalmasként” emlegetnek a „Via Dei” című dalban. Utána, rájöttem, hogy ez az Adonai az ókori kultúrákban annak az Istennek a neve, akit a zsidók Jahve-ként emlegetnek. A dalban ezt az Istent és megannyi megfelelőjét „ejnyebejnyézik” le. A dal lényegét én úgy határozom meg, hogy higgyünk magukban, az a legtutibb! Ez a dal szintén óriási kedvencem a lemezről, nem létező hosszú hajamat ezerrel rázom, ha ezt hallom.

Ezután ehhez a témához kapcsolódik az „Answer” című dal, ami folytatja azt a mondanivalót, miszerint legfontosabb, hogy legyünk, akik vagyunk, őrizzük meg függetlenségünket ettől a fertőtől, ami körbevesz minket. Lassan kezdődik a dal. Gyakorlatilag itt kissé belassul a lemez, némileg veszít a dinamikájából, igaz csak egy hangyányit. Ez a dinamikai lassulás azonban egyfajta felkészítés a „The Prime” című szerzeményhez, melyet már többen ismerhettek az „Orosz Tamás Mindörökké Köztünk” CD-ről. Először lassú, majd középtempós death metál dal, nekem kissé Bolt Thrower-re emlékeztető „dallamvilág” jön le belőle. A szöveg nagyszerű. Igazi nemzeti érzelmű dal. Van itt Emese, Álmos, honfoglalás, hatalmas királyok, Hatalmas Magyarország! Libabőr, dicsőségtől dagadó mellkas jelentkezik rajtam, és hát, hogy is mondjam? Megvan! Nem is bonyolítom túl: ez a kedvencem a lemezről. Vannak még kedvenceim, de szerintem ez a legkedvencebbik.

Az utolsó dal előtt egy gyönyörű gitártéma jön be, ami mesésenn hat az elhangzott „The Prime” után, és előkészíti az Age Of Agony páncélosainak utolsó rohamát az albumon.

Itt némileg az első Ozzy album „Dee” szerzeménye ugrott be először, de az kicsit más jellegű volt. Ott is hasonló hatása volt neki. Hát igen, ahogy 1980-ban Ozzy lemezén a „Suicide Solution” dörren meg, itt a „Winter (I die with you)” tör elő a hangfalakból. Micsoda párhuzam! Erre rajtam kívül szerintem még senki sem gondolt.

Komor, de gyors, pörgős dal, méltó lezárása ennek a 40 perc körüli albumnak.

Az albumot úgy tudnám röviden jellemezni, hogy nagyon jó dalok, nagyon jó témák, kompromisszumoktól mentes minőségi zúzás. Aki szereti az ultrakemény zenéket, nyugodtan vegye meg! És ha nem is tetszik, akkor valahol, valamikor nézze meg élőben a zenekart, mert koncerten garantáltan ki fogják elégíteni a zalai srácok a kemény zenére kiéhezett nagyérdeműt.

A lemez nekem 10/10 pont kőkeményen!

Hogyan is zárhatnám a kritikát, ha nem egy régi, még Silent Agony-s időkből származó daluk részletével:

„In loneliness I suffer, the silent is helped to see,

Come closer and speak to me, and feel my agony!”

-Lacy-