88
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
-

 

Megjelent a Magyar Hang nemzeti rock magazin!

 

 

 
Flyer

  

Asgaird

 

 

 

Lonsdale88

 nudleeflags

nemzetirockstartlap

 

 

 
SzKR
 




A nézeteiért kellett meghalnia!

 

 
luni

 

 

katt ide>>>


 

katt ide>>>


 

 katt ide>>>

 

Becsület Napja megemlékezés

(tudósítás 2008)

+képek

Megjelent a Becsületnapja 2008 megemlékezés dvd-n beszerezhető a http://www.loyalty-records.com/ oldalon.


Számláló
Indulás: 2006-10-22
 
Publicisztika
Publicisztika : Jack Corn: Nyakunkon a hanuka de mi a helyzet a holokauszttal?

Jack Corn: Nyakunkon a hanuka de mi a helyzet a holokauszttal?

  2007.11.28. 08:48

tavalyihoz hasonló, nagyszabású hanuka showra készül idén is a vörös-kék koalíció. A magyar hagyományokban nem hangsúlyozott, zsidó vallási köntösbe bújtatott hat napos táncos, fánkos népnevelő rendezvénysorozat ismét kiváló alkalom lesz arra, hogy az országot irányító magyar-izraeli vegyes kormányvállalat emlékeztessen minket a holokausztra.

Jack Corn: Nyakunkon a hanuka - de mi a helyzet a holokauszttal?  rész

 

A tavalyihoz hasonló, nagyszabású hanuka showra készül idén is a vörös-kék koalíció. A magyar hagyományokban nem hangsúlyozott, zsidó vallási köntösbe bújtatott hat napos táncos, fánkos népnevelő rendezvénysorozat ismét kiváló alkalom lesz arra, hogy az országot irányító magyar-izraeli vegyes kormányvállalat emlékeztessen minket a holokausztra. Rendben van, pillantsunk bele a hazug és erkölcstelen holokauszt-ipar titkaiba.

Beszédes számok

Ma Magyarországon a legutolsó hivatalos adatok szerint valamivel több mint 10 millió ember él. (10 millió 53 ezer) Ebből a lakosság 0,8-0,9 százaléka, vagyis kb. 80-90 ezer ember tekinthető zsidó vallásúnak. A magyarországi zsidóság 80-82 százaléka, azaz kb. 68-70 ezer izraelita él és dolgozik Budapesten.

A rendszeresen zsinagógába járó emberek, és a zsidó vallási ünnepekre a zsinagógában és/vagy szűk családi körben megemlékezők száma vidéken kimutathatatlan, Budapesten nem éri el a 10 ezres számot. Ezen belül, a hagyományos öltözetben járó és a szigorú vallási előírások szerint élő ortodox zsidó szekták (pl. Chabad Lubovics) Magyarországon élő tagjainak száma az izraeli nyomás ellenére még mindig elenyésző, számuk kevesebb mint ezer fő.

A Magyar Zsidók Világszövetsége szerint a legutóbbi magyarországi népszámlálás alkalmával a több mint 10 millió emberből 12,600, (tizenkettőezer hatszáz) azaz Magyarország lakóinak alig több mint egyszázad része, pontosan 0,12 százaléka vallotta magát zsidónak.

Egy hat évvel ezelőtti felmérés szerint az Egyesült Államokban 129 millió 926 ezer ember sorolta magát valamelyik keresztény egyház tagjának. Ugyan ebben a felmérésben 2 millió 831 ezer ember állította magáról, hogy izraelita vallású, így tehát 2001-ben az Egyesült Államokban a keresztények közel negyvenhatszor voltak többen mint a zsidók.

Az utóbbi három évben az USA lakossága a katolikus vallású Mexikóból, Közép- és Dél-Amerikából érkező, többségében illegális bevándorlók nagy száma miatt túlhaladta a 300 milliót, ennek köszönhetően a magukat kereszténynek tartó embereknek száma ma kb. 175-180 millió főre duzzadt. A zsidó vallású polgárok száma elsősorban a szétesett Szovjetunió országaiból Izraelbe, majd onnan az állandósult háborús helyzet elől rövid időn belül az Egyesült Államokba tovább özönlő zsidó származású bevándorlók miatt 3-3,2 millió főre emelkedett.

A zsidó vallású emberek száma ma az USA lakosságának mindössze 1,2 százalékát teszik ki, így 2004 decemberében a keresztény vallású amerikaiak száma már több mint ötvenszer múlta felül a zsidó vallású amerikaiak számát.

2005-ben a világon élő emberek 33 százaléka (2,1 milliárd fő) volt keresztény vallású, 24 százaléka (1,3 milliárd fő) vallotta magát muszlimnak, és 14 százaléka (900 millió fő) volt a hindu vallás híve.

A világon élő összes zsidó létszáma a Föld lakóinak alig 0,2 százalékát (14 millió fő) teszi ki.

A világ nagy vallásai százalékban - a zsidók alig 0,2 százalékot tesznek ki


"A számokat állandóan változtatják Auschwitz bejáratán. Ott először azt lehetett olvasni, hogy 4 millió zsidó pusztult el Auschwitzban, aztán a számot szép csendben 2, 6 millióra változtatták. A mai szám tanúsága szerint, csupán 1,5 millió zsidó halt meg Auschwitzban. És komoly viták folynak arról, hogy ezt a számot, max. 700 ezerre kéne csökkenteni.... különben is, 75 millió ember, katonák és civilek pusztultak el, szerte a világon a II. világháború alatt, azonban nekünk csupán 6 millió áldozat emlékét kéne tisztelnünk, olyan állítólagos 6 milliót, akik közül a legtöbben soha nem is léteztek! Valójában a II. világháborús zsidó holokauszt mindaddig nem történt meg, amíg az 1950-es évek vége felé zsidók nem találták ki ezt a hazugságot. Ezért van az, hogy számos II. világháborús vezető és tábornok emlékirataiban, köztük Eisenhower, Churchill és De Gaulle irataiban is - mint erre nemrégiben Richard Linn professzor rámutatott - nem találunk utalásokat náci gázkamrákra, sem a zsidók genocídiumára, sem pedig a háború 6 millió zsidó áldozatára"

(Edgar J. Steele amerikai történész)

A Nemzetközi Vöröskereszt korhű dokumentuma szerint
a náci holokausztnak a II. világháború alatt nem 6 millió, hanem 271 ezer 301 áldozata volt

Hogyan csináljunk pénzt a holokauszt-iparból?

A jelenlegi magyarországi szólásszabadságra jellemző, hogy Budapesten csak bizonyos könyvesboltok rejtett zugaiból halásznak elő nagy vonakodva a kifejezetten rákérdező vásárló számára egy-egy példányt Norman G. Finkelstein (Illyés Edit hevenyészett fordításában) magyarul is megjelent könyvéből: The Holocaust Industry, Reflections on the Exploitation of Jewish Suffering, New York, 2001 (A holokauszt-ipar, gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről, Kairosz Kiadó, Budapest, 2003)

A könyv hátlapján a koránál jóval fiatalabbnak látszó szerző fényképe látható. A rövid ismertetésből megtudjuk, hogy New Yorkban született 1953-ban, édesanyja a varsói gettó és Majdanek, édesapja a varsói gettó és Auschwitz túlélője. A cionizmusról írt értekezésével szerzett politikatudományi doktorátust az amerikai Princeton egyetemen. "A holokauszt-ipar, gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről" előtt három könyve jelent meg Izrael problémáiról, főleg a zsidó állam és a palesztinok konfliktusáról.

Ez a szerzőt jellemző méltányosság és politikai bölcsességre valló türelem a legnagyobb mértékben hiányzik a nagyhatalmú amerikai zsidó szervezetek gyakorlatából, amelyek politikai és gazdasági céljaik érdekében kisajátították a náci holokausztot, s nem csak annak tagadóit üldözik inkvizítori dühvel, hanem az antiszemitizmus vádjával bélyegzik meg a céljaik és módszereik ellen irányuló kritikát is. A nemzetközi zsidó szervezetek bunkósbotnak használják, hogy elhallgattassák Izrael kegyetlenül rasszista és apartheid politikájának bírálóit, és pénzt zsaroljanak ki az európai országokból.

Finkelstein könyve azon szélhámosok üzelmeit leplezi le, akik bemocskolták a zsidó szenvedés emlékét és megmérgezték a zsidók és nem zsidók közötti viszonyt.

A 2000-es angol kiadáshoz írt előszóban leleplezéseinek világraszóló sajtóvisszhangját ismerteti: "számos országban társadalmi vita bontakozott ki róla, és az eladási listák élére került Brazíliától Belgiumon át Hollandiáig, Ausztriától Németországon át Svájcig."

Minden fontosabb angol és francia lap oldalakat szentelt ismertetésének, a Le Monde egy egész vezércikket, Franciaországban rádió- és televíziós programok és dokumentumfilmek készültek a nyomában. Németországban újságírók százai hallgatták a sajtótájékoztatóját, egy vitán pedig ezren is zsúfolódtak az előadóteremben. Pár hét alatt százharmincezer példány kelt el a könyvből, majd három kötet is megjelent, mely taglalja vagy vitatja állításait. Jelenleg 16 nyelvre készülnek lefordítani.

Annál fagyosabb csend fogadta Amerikában, a holokauszt-ipar székhelyén. Hallgatott annak elsőszámú reklámhordozója, a New York Times, melynek oroszlánrésze volt Jerzy Kosinski, Daniel Goldhagen és Elie Wiesel karrierjének felfuttatásában. Minthogy azonban agyonhallgatni nem lehetett, végül Omer Bartov, az izraeli hadtörténészből lett "holokauszt-szakértő" nagy terjedelmű felháborodott kritikáját közölte a lap a "Tale of Two Holocausts" (A két holokauszt meséje) címmel, mely visszautasítja a holokausztból való profitálás vádját. Pár hónap múlva azonban Bartov visszatérve a témára meggondolta magát, és maga is hevesen kikelt a nyerészkedők növekvő tábora ellen.

Gabriel Schoenfeld, a Commentary folyóirat főszerkesztője, bár élesen reagált a "The Holocaust Reparations – A Growing Scandal" (A holokauszt-kárpótlás egy dagadó botrány) című írásában a holokauszt üzlet üzérei ellen, akik egy szent ügyet becstelen célokkal és módszerekkel mocskolnak be, és az antiszemitizmus tüzét gerjesztik, ugyanakkor azonban a holokauszt-ipart és szerzőjét is elmarasztalta, szélsőségesnek, bizarrnak nevezve. Finkelstein szenvtelen megjegyzése: "Egyszerre támadni és jóváhagyni egy könyv megállapításait – nem kis teljesítmény.” Bartov és Schoenberg eljárása az anyjától hallott bölcsességet juttatja eszébe: "Nem véletlen, hogy a chutzpah (jiddis szó: kb. arrogancia) zsidó találmány." Elégtételéül szolgál azonban, hogy Raul Hilberg, a náci holokauszt kutatások mindenki által tisztelt doyenje nyíltan kiállt könyvének állításai mellett.

A könyv előszavában ezt írja a szerző:

"A holokauszt remek ideológiai fegyver. Segítségével áldozatnak tüntetheti fel magát a világ egyik legjelentősebb katonai hatalma (Izrael), amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat. E fegyver révén az Egyesült Államok legsikeresebb etnikuma (a zsidóság) szintén áldozati státust szerzett magának. Komoly előnyökkel jár ez a tetszetős áldozati lét: sérthetetlenséget jelent a bírálattal szemben, de korrumpálja azokat, akik kihasználják"

Elie Wieselnek, a holokauszt hivatalos tolmácsának karrierje sem a véletlen műve. Nyilvánvaló, hogy nem irodalmi teljesítménye miatt került pozíciójába. (Ugyan ez áll Kertész Imre Nobel-díjára is.)

Finkelstein könyvének közvetlen elődje és ihletője Peter Novick: The Holocaust in American Life (A holokauszt az amerikai életben, 1999) című nagy sikerű könyve volt. Korábbi olvasmányai közül, még mielőtt a holokausztból népírtást kamatoztató ideológia lett volna, Raul Hilberg: The Distruction of the European Jews (Az európai zsidók elpusztítása, 1961) című könyve hatott rá.

A későbbi holokauszt-visszaemlékezések özönétől azonban már szülei hatására is idegenkedett: "Nekem fontos a családom üldöztetésének emléke. A holokauszt-ipar jelenlegi kampánya, amellyel pénzt zsarolnak ki európai országokból a nélkülöző holokauszt-áldozatok nevében, az a családom mártíromságát egy Monte Carlo-i kaszinó erkölcsi színvonalára süllyesztette."

Finkelstein nagyobb távlatokban is megfogalmazza írói tevékenységének vezérelvét: "Fontos megőrizni a történelem integritását – és ezért akár harcolni is érdemes."

Már itt az előszóban rámutat a holokauszt-iparnak arra a visszatetsző, és más népekben ellenszenvet és antiszemitizmust kiváltó vonására, hogy a zsidó szenvedést piedesztálra emelve, felnagyítva és elkülönítve lekicsinyli egyéb népírtások áldozatainak szenvedését: "Már rég ideje volna, hogy mások szenvedéseinek is helyet adjunk szívünkben. Ha erkölcsi különbséget teszünk a mi és az ő szenvedésük között, akkor ez maga az erkölcs megcsúfolása."

Mennyire más szemlélet ez, mint a holokauszt-iparban utazó mohó zsidóké, akik azt sem tűrik, hogy a sztálini népírtás több mint ötvenmillió áldozatát egy lapon említsék a holokauszt hatmilliójával! Elie Wiesel latba vetve minden befolyását próbált megakadályozni egy konferenciát, amely a náci holokauszt mellett az örmények ellen elkövetett népírtást is programjába vette. Az amerikai Holokauszt Emlékbizottság kitörölte az örményeket a washingtoni múzeum kiállítási anyagából, és a kongresszusi zsidó lobby azt is megakadályozta, hogy emléknapot szenteljenek az örmény áldozatoknak.

"A holokauszt tőkésítése" című első fejezetben Finkelstein megállapítja, hogy: "a náci holokauszt sokáig szinte semmi szerepet sem játszott az amerikai életben, manapság azonban ez az egyetlen történelmi esemény, melytől visszhangoznak az egyetemi előadótermek. Felmérések mutatják, hogy sokkal több amerikai tud a holokausztról, mint Pearl Harbour-ról vagy a Japánra ledobott atombombáról.”

Korábban maguk az amerikai zsidók sem fordítottak sok figyelmet európai hitsorsosaik tragédiájára. Sem emlékmű, sem emléknap nem ápolta a kegyeletet irántuk. Ha mégis akadt olyan a zsidók közt, aki nagyon akart volna beszélni a holokausztról, arra nemigen voltak rá kíváncsiak az amerikaiak. A közöny okát a szerző az amerikai zsidóság vezetőinek konformizmusában látja:

"Bel- és külpolitikai kérdésekben az amerikai zsidó elit szorosan követte az Egyesült Államok hivatalos vonalát. Ez szolgálta az asszimiláció és a hatalomhoz való közelférkőzés hagyományos céljait. Minthogy a háborút követő hidegháborúban Németország Amerika első számú szövetségese lett, az amerikai zsidó elit hajlandó volt elfeledni a holokausztot. Nem hánytorgatta a múltat, sőt az amerikai zsidó szervezetek buzgón támogatták a még alig-alig nácitlanított Németország felfegyverzését is. E szervezetek együttműködtek a bonni kormánnyal annak érdekében, hogy kordában tartsák a zsidóság németellenes érzelmeit".

A "végső megoldás" tabuvá vált az amerikai zsidó elit számára, már csak azért is, mert a baloldali média és a szovjetbarát zsidó gyökerű kommunisták egyfolytában ezen a témán lovagoltak, a náci holokauszt szüntelen emlegetése mindig is szocialista belügynek számított. Az amerikai zsidó elit annak idején nem habozott zsidó testvéreit feláldozni az antikommunizmus oltárán, és az American Jewish Committee (AJC, amerikai zsidó bizottság) és az Anti Defamation League (ADL, a zsidók rágalmazása ellen harcoló liga) aktívan közreműködött az amerikai McCarthy-féle boszorkányüldözésben is.

Az American Jewish Committee támogatta a Rosenberg házaspárra kiszabott halálbüntetést is, mondván, hogy "Rosenbergék nem is igazi zsidók". A zsidó elit nagyon igyekezett jó pontokat szerezni kommunizmus-ellenességből, ezért belépett olyan szélsőjobboldali szervezetekbe, mint az All American Conference to Combat Communism, (Össz-amerikai Társulás a Kommunizmus Leküzdésére), és vaknak tetette magát, amikor volt SS katonák vándoroltak be az országba. Sok volt II. világháborús német katona nem is tagadta a szolgálati éveit és helyeit az amerikai bevándorlási hivatal előtt. Letelepedési engedélyt és amerikai állampolgárságot kaptak, dolgoztak és adót fizettek, majd 40-50 év múlva a zsidó szervezetek hirtelen felfedezték a "náci" múltjukat, és amerikai igazságügyi segédlettel, a holokauszt szellemének ébrentartásának céljából minden évben kiutasítanak egy-egy öregembert az országból.

A zsidók a holokauszttal csak akkor érveltek, ha azt a szovjet antiszemitizmussal állíthatták párhuzamba: "Sztálinnak sikerülni fog, ami Hitlernek nem: ki fogja irtani a zsidókat Közép- és Kelet-Európában." Véleményük szerint Magyarország 1956-os megszállása volt az első lépés az orosz Auschwitz felé.


Az 1967-es arab-izraeli háború hatása az amerikai zsidóságra

Minden megváltozott azonban 1967 júniusa, az arab–izraeli háború hatására, és ez a konfliktus emelte be a holokausztot az amerikai és a világ zsidóságának mindennapi életébe. Az elszigetelt, elpusztítással "fenyegetett" Izrael képe felébresztette a náci népírtás emlékét. Ez összhangban maradt az Egyesült Államok politikájával, melynek korábbi idegenkedését az az aggodalom okozta, hogy a zsidó állam javarészben kelet-európai származású, baloldali vezetése a szocialista táborhoz fog csatlakozni.

Az 1948-as megalapításától az 1967 júniusi háborúig Izrael nem játszott központi szerepet az amerikai stratégia terveiben, legalábbis nem nagyobbat, mint az arab államok, melyekkel Amerika jó viszonyt óhajtott fenntartani. Izraellel ellenben időnként konfliktusba került, leginkább 1956-ban a szuezi válság kapcsán, amikor az agresszivítását hamar kimutató Izrael Anglia és Franciaország segítségével megtámadta a Nasszer vezette Egyiptomot. A győzedelmes villámháború után Eisenhower elnök azonban arra kényszerítette Izraelt, hogy kivonuljon a jogtalanul elfoglalt Sínai-félszigetről.

Megalakulása után Izrael sokáig nem volt fontos az amerikai zsidóknak sem, legfeljebb mint a jótékonysági akciók célországa. Az 1960-as években a cionista szervezetek taglétszáma világszerte tizedrészére apadt. Mikor a hatvanas évek elején a zsidók elrabolták Eichmannt, még egyes zsidó véleményformálók is elítélték Izraelt. "Eichmann elrablása – írta Erich Fromm – éppen olyan törvénytelenség, mint amilyeneket a nácik elkövettek." Ritka volt az olyan Noam Chomskyhoz hasonló amerikai értelmiségi, aki már 1967 előtt is Izraellel rokonszenvezett.

Izraelnek az 1967 júniusi izraeli-arab háborúban bizonyított elsöprő katonai ereje egy csapásra értékes szövetségessé tette a zsidó államot Amerika szemében, annál is inkább, mert az arab államok egy idő óta függetlenítették magukat tőle. Ömleni kezdett az amerikai és európai katonai és a gazdasági támogatás Izraelbe, a zsidó állam az amerikai hatalom közel-keleti képviseletévé lépett elő. Sokat profitált a változásból az amerikai zsidó elit is. Az asszimilálódást megnehezítő kettős lojalitás gyanúja alól felszabadulva kötődhettek ezután Izraelhez, hiszen most a zsidók lettek Amerika és a nyugati civilizáció védelmezői az elmaradott arab hordákkal szemben.

Immár bízvást ünnepelhették Izrael katonai sikereit, mikor a fegyverek a helyes irányba, azaz Amerika ellenségei felé fordultak. A zsidók ezután az amerikai hadügy legbelső köreibe is beférkőztek, szalonképesnek nyilvánították őket, részt vehettek a Fehér Házban a bennfentesek díszvacsoráin, elcseveghettek magával az elnökkel is. Az 1967-es háború után fellángolt az Izrael-imádat, és hamarosan Izrael lett az amerikai zsidók vallása.

A New York Timesben megsokszorozódtak az Izraelről szóló írások. „Amikor rossz kedvem van, átnézem a New York Times izraeli tudósításait” – írta gúnyosan Elie Wiesel 1973-ban. Lucy Dawidowitz, a holokauszt-irodalom nagyasszonya, aki az erkölcs nevében élesen bírálta Izraelt az ötvenes években a palesztinok elnyomása miatt, 1967 után maga is Izrael buzgó híve lett. Irwing Howe, a Dissent folyóirat szerkesztője 1956-ban elítélte Izrael részvételét a szuezi válságban, ám az 1973 októberi háború után személyes kiáltványban fejezte ki súlyos aggodalmát az elszigetelt Izraelért a keresztény világot átitató új keletű antiszemitizmus miatt.

Azokat az előrelátó keveseket, akik bírálták Izrael elkötelezettségét Amerika hatalmi politikája mellett és ennek következményeként fokozódó militarizálódását és éles szembefordulását az arab világgal, a zsidó kézben lévő média undorodva és lefitymálva csak "arabistáknak" ill. később "arab terroristáknak" nevezte.

Miért van az, hogy éppen most, Izrael megizmosodása korában kezdte fölfedezni a holokausztot az amerikai zsidó elit? Sokkal nagyobb volt 1948-ban, a zsidó állam függetlenségi háborújában egy második végső megoldás veszélye, amikor Ben Gurion szerint 700 ezer zsidó állt szemben 27 millió arabbal, és Izraelt az Amerika által szentesített fegyverembargó korlátozta a védekezésben, és egy gyorsan nyélbeütött titkos cseh fegyverüzlet nélkül megsemmisült volna. Izrael így is 6000 embert veszített egyetlen év alatt.

"A holokauszt-ipar csak Izrael elsöprő katonai fölényének bebizonyosodása után keletkezett, és a győzelmi mámor éltette" – állapítja meg Finkelstein, vitába szállva azzal a véleménnyel, hogy Izrael elszigeteltsége és kiszolgáltatottsága juttatta eszébe az amerikai zsidóknak holokausztot, és a nagy megpróbáltatás és a rákövetkező megváltás szimbólum erejű megismétlődését látja Izrael harcában. Peter Novick szerint Izrael magárahagyatottságát és veszélyeztetettségét fokozza a nácizmus bűneinek elhalványodása az emberek tudatában. Nyilvánvaló, hogy ezért is ébresztgetik a nemzetközi zsidó szervezetek a holokauszt emlékét.

Szerzőnk nem fogadja el ezt a magyarázatot, hogy nem a gyengeség, hanem az erő tudata nyúlt a holokauszt után, fölismerve annak anyagi hasznosíthatóságát. Az átideologizált holokauszt tökéletes fegyver volt, amellyel elháríthatták az Izraellel szemben megfogalmazott bírálatokat, és egy újabb értékes ütőkártya volt a folyamatos hatalmi játszmákban.

Az érdek irányította hatalmi játszma erkölcsére jellemző példa: az amerikai zsidóság könnyen megbocsátotta Ronald Reagan elnök kijelentését, miszerint a németországi Bitburg temetőjében nyugvó németek, beleértve az SS katonákat is, ugyanúgy a nácizmus áldozatai, mint azok, akik a koncentrációs táborokban elpusztultak. Ám Jesse Jackson feketebőrű amerikai tiszteletes 1979-es kifakadását: "Elegem van már a holokausztból!" - már soha nem bocsátották meg, és Jackson azóta is úgy kerüli a holokauszt támát, mint macska a forró kását.

Szó sincs tehát arról, hogy az amerikai zsidóság félelme és holmi kisebbségi komplexuma elevenítette volna fel a náci holokauszt emlékét. "A holokauszt nem azért olyan népszerű az amerikai zsidók körében, mert ők is áldozatok, hanem azért, mert nem azok" - írja Seymour Martin Lipset és Earl Raab a "Jews and the New American Scene" (A zsidóság és az új amerikai helyzet, 1995) könyvében, majd így folytatja: "a zsidók egy főre jutó jövedelme közel kétszerese a nem zsidók jövedelmének, a negyven leggazdagabb amerikai közül 16 zsidó, a legnagyobb százalékban vannak képviselve a tudományos és a közgazdasági Nobel-díjasok, az egyetemi professzorok és a vezető ügyvédi irodák sorában. Vitathatatlan képességeik között nem utolsó helyen áll a szemfülesség, a gátlástalan, mindent letipró helyezkedés. Sok zsidó három lépés távolságot tartott Izraeltől, amikor az tehertétel volt, majd újonnan megtért cionista lett, amikor az haszonnal kecsegtetett, és hasonlóképpen tartózkodóan viszonyultak származásukhoz, amikor az hátrányos volt, és újjászületett zsidók lettek, amikor az immár előnyöket jelentett."

A sikerélmény természetes velejárója a már-már bibliás-kultikus öncsodálat, az a kitalált mese, hogy a zsidó kiválasztott nép. Charles Silberman (maga is újjászületett zsidó) a Certain People: American Jews and Their Lives Today (Egy bizonyos nép: az amerikai zsidók és mai életük) című könyvében fején találja a szöget: "A zsidók nem lettek volna emberek, ha elutasították volna a felsőbbrendűség gondolatát."

Tegyük hozzá, hogy élhetetlenek lettek volna, ha nem használnak ki egy akkora történelmi lehetőséget, mint amit a holokauszt adott a kezükbe a világ népeinek megzsarolására és megfélemlítésére. Erkölcstelennek minősíthető ugyan az áldozatok vérén szerzett gazdasági és politikai hatalom, de talán más népek is utánuk csinálnák.

A holokauszt felidézése alkalmat adott az antiszemitizmus vádjának felújítására és a zsidók által utált keresztény világra történő kiterjesztésére. Ha – mint Sartre állítja – az antiszemitának égető szüksége van a zsidókban megtalált ellenségképre, akkor a fordítottja még inkább igaz: a zsidó szervezetek agresszív politikája nem lehetett meg az antiszemitizmus mesterségesen szított és kitalált fantomja nélkül.

Az osztályérdekein éberen őrködő zsidó elit az antiszemitizmus vádjában találta meg a leghatékonyabb fegyvert minden ellene irányuló kritika elhallgattatására, és ebben az ideológiai hadműveletben a holokauszt kulcsfontosságú szerepet kapott. Hasonlóképpen Izrael veszélyeztetettségének állandó hangsúlyozása is, amit fenyegető második holokausztnak állítottak be a világ közvéleménye előtt.

Folytatása következik

barikad.hu

Kapcsolódó linkek:

Alkalmas erre a Nyugati tér?
Zsidó önünneplés Budapesten, 2006
http://www.gondola.hu/cikkek/51978

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!